Vicces bakik a nyelvtanulás során - avagy itt a 2. rész

2017.04.26 16:31

Vicces bakik a nyelvtanulás során - avagy itt a 2. rész!

 

Mivel a múltkori bakis blogbejegyzést sokan szerettétek, íme, összegyűjtöttünk még néhány vicces gyöngyszemet. Hálás köszönet megintcsak Facebook csoportunk tagjainak a sztorik megosztásáért!

 

„"Zwei Stück Padlizsán hätte ich gerne bitte!" - mondtam a zöldségesnek! (hirtelen azt hittem az màr németül van …)”


 

Múltkor mondtam én is a Billa futárnak, hogy "möchten Sie diese Billa bigyó?" (Közben mutattam a telefonomon a Billa kártya kódját.) A futár meg se rezzent:D”
 

Én 13 évesen lógtam a privát németórákról. Utáltam a félig süket öreg magántanárt. Kiderült persze, mert messze nem haladtam a nyelvtanulásban. Büntetésböl a nyáron feltett anyukám egyedül a repülőre. (arról volt szó, hogy együtt megyünk rokonlátogatásra) egy idegen család várt rám, akik egy szót sem tudtak magyarul. Kedvesek voltak. Első nap látom, van macskájuk. Nagy büszkén ebéd közben akarom mondani nekik, hogy a nagymamámnak meg kutyája van. Igy: meine Oma ist ein Hund. (A mamám egy kutya) Hülyére röhögték magukat. Felrohantam a szobába a szótáromért. Keresem a szavakat, Hund- kutya, nagymama-Oma, ist-van. Mondom nekik megint, csak röhögnek tovább. Olyan mérges voltam, hogy nem hiszik el, hogy van a mamámnak kutyája, hogy követeltem, hogy pakoljuk össze, menjünk el együtt és majd én megmutatom, hogy meine Oma ist ein Hund......”

 

A pácienssel minden nap sétálnom kellett a ház körül körbe-körbe, és mindig azt mondogatta Kurve-Kurve. Mivel Szlovákiából vagyok azt hittem azt mondja nekem, hogy Ku....a. Mit ne mondjak fel voltam háborodva, hogy jön ő ehhez hogy nekem ilyet mondjon. Elég sokára jöttem rá, hogy a kis drága mit is mond :-)” (Kurve=kanyar)

 


Megkértem egy hölgyet, hogy ne legyen SZEMTELEN (frech)... szótagonként (AUGENLOS- szemtelen, azaz szem nélküli…)”
 
 

18 évesen a Balcsin dolgoztam felszolgálóként, nagyon kevés némettel, szinte ott betanult szöveggel. Volt két fiatal német srác vendégünk, gyakran jártak oda vacsizni. És volt egy vicces kollégám aki mondta, h kérdezzem meg tőlük, h kérnek- e desszertet, és javasolta, h használjam a bumsen szót, az desszertet jelent, de szebb. Én pedig megkérdeztem hogy Möchtet ihr bumsen ? Tágra nyílt a szemük, és annyit mondtak, h Was, bitte? Erre én: puding oder palacsinta ? Mosolyogtak, megköszönték, és nemet mondtak. Az egész személyzet nevetett, bent elmondták nekem, h mit is mondtam valójában, én ki se mertem menni pár napig amikor ott voltak a srácok, pedig a kolléga elmondta nekik, h tréfa volt.” (bumsen – szexelni…)

 

Én a munkahelyen a főnök megkért - bitte alles Spinnennetz putzen. Mert ugye valamilyen nagyfőnököt vártunk. És persze ezt hadarva gyorsan elmondta majd tovább állt. Mindebből én az első 3 betűre asszociáltam spi...... vagy is a a Spiegelre (tükör) , mert azt tudtam hogy az mi .és hál istennek volt is belőle jó sok az áruházban. Vagy két órával tovább is maradtam. Mire jött a főnök és megkérdezte hogy én még mindig bent vagyok, nagy büszkén megmutattam neki hogy én minden tükröt /Spiegel/ megpucoltam :) mire nagyot nézett, majd elmosolyogta magát és megmutatta mi a Spinnennetz (pókháló), és mi a Spiegel :). Jó kis tanuló lecke volt .
 

„Nekem csak magyarul van Sarok es szarok Ági tanàrnőm felhivta a figyelmemet hogy nem ugyan az ez a kettő Wort (most hirtelen nem tudom szó vagy só…”
 

Mikor bementem az Edekába és Brötchen (zsemle) helyett Mädchent (lány) kértem. Szegény nem értette mit akarok én meg azt miért nem ad 3 zsemlét.:)”

Az enyém, hogy a munkahelyemen tüsszentett az egyik kolléganőm, és a Gesundheit helyett odakiáltottam neki zsigerből , hogy Geburtstag. (szülinap) :)
Akkor 2. hónapja voltam itt.”

 

A főnököm egy komoly tanár ember. Itthon mindent ő javít meg. A székeket akarja restaurálni, és levitte a pincébe, hogy lecsiszolja. Láttam, már hónapok óta nem volt rá ideje. Gondoltam, csiszolni én is tudok, segítek neki. De a csiszolni szót én németül nem tudtam. (Most sem tudom)
És ő mikor a papírjai fölé hajolva rendezkedett, én azt mondtam neki, hogy Sagen Sie mir bitte die Stuhlarbeit im Keller. Erre ő, nagyon meglepve rámnézett, és kérdezte: Wie bitte? És én megismételtem.

Mégjobban meglepett volt, és kérdezte tőlem: Wissen Sie was bedeutet die Stuhlarbeit? Én kézzel lábbal magyaráztam, hogy a székek a pincében.
Mutattam, hogy csiszolni.
Erre Ő már nevetett (itt még nem nagyon) , és pucsított a seggével,a térdét behajlítva a kezével mutatta a feneke felől elhúzva a kezét, és a szájával, meg: Trrrrrrrrrr! Ekkor én már tudtam, hogy mit jelent. Hogy kakálni. Annyira nevettünk, hogy folyt a könnyünk. Az én főnököm, egy komoly tanárember!
De azt sosem tudom meg, hogy mit gondolt elsőre, mikor azt kértem tőle, hogy a kakálást mutassa meg nekem a pincében!”

 


Reméljük, ezek a kis szösszenetek is tetszettek! Ne feledd: hibázni mindig ér, hiszen a hibáinkból tanulunk a legtöbbet! Ha Neked is van valami jó kis történeted, ne tartsd magadban, hozzászólásként pötyögd be nyugodtan. Köszönjük!